A történetünk megírása során párommal, Barbival visszaemlékezve felidéztük, hogy a családi Méhesudvarunk létrehozásához az utolsó lökést egy 2009-ben kezdődő, komolynak induló egészségügyi probléma adta, mely az Édesanyámnál jelentkezett. Ezt megelőzően már évekkel ezelőtt tapasztaltam a virágpor és a propolisz jótékony hatását egészségmegőrzés terén. A padlásunkon már akkor is volt egy méhcsalád, amit nem számoltunk fel, és azóta is lakják az egyik gerenda melletti zárt részt. Mivel akkoriban még eszemben sem volt méhészkedni, – de kiváltképp érdekeltek a méhészeti témák – sokat kérdezősködtem egy közelben méhészkedő idősebb nagykállói méhésztől és a Nyírparasznyán méhészkedő méhész barátomtól.

Fricz Péternek hívnak, a családi méhészetünkben én rendelkezem méhész szakképesítéssel. Egy méhcsaláddal kezdtem a méhészkedést, majd az évek során folyamatosan szaporítottam az állományt, így kezdtem el lassan saját utamat járni. A terv öt méhcsaládból álló, önellátó méhészet létrehozása volt, amely nem zavarta volna az udvarunk nyugalmát. Főállás mellett a maximális méhcsaládjaim száma negyven fölött volt, ami már nem a „kedvtelési” kategória. Dilemma elé kerültünk, hogy növeljük az állományt, vagy csökkentsük. Az utóbbinál maradtunk. A gyermekeink is segítenek a munkákban.

Külterületen lakunk, kisebb-nagyobb erdős területekkel körülvéve. Költözésünk oka többek között az volt, hogy itt található az 1909-ben alapított Nagykállói Magyar Királyi Mezőgazdasági Szakiskola és reményt láttunk arra, hogy valamilyen formában újraéled a gazdaképzés, amihez szerettünk volna tevőlegesen is hozzájárulni. A lakóházunk a hajdani főigazgatói épület egy része. Az alapító okirat Ferencz József aláírásával ellenjegyzett. Korabeli órarendekben szerepelt a méhtenyésztés is, ami egy kis romantikára ad okot.

A Méhesudvar elnevezést a gyerekek adták, ők Makacs-ragacs Méhesudvarnak nevezték el a méhészetet, anno ez került a tenyészet igazoló lapra is. A méhek iránt mindannyian alázattal viseltetünk. Édesapámnak, aki a Mátra alján lakik, nyugdíjas korára ajándékoztam két darab kaptárat, Ő jelenleg közel ötven méhcsaláddal méhészkedik, hagyományosan. A méhészeti munkákat, kezeléseket, ökológiai módszerekkel végzem, de bio ellenőrzést és minősítést eddig még nem kértem a méhészetemre, mivel a területi adottságok korlátozottak. Mindeddig nem találtam meg a megfelelő területet és idő hiányában jelenleg álló méhészettel rendelkezem. De tapasztalom, hogy hozzáállás kérdése ez a fajta technológia, kellő meggyőződés szükséges hozzá. Mivel nem a méhészetből élünk, ezért nem törekedtem a minél több méz elvételére, fontosnak tartom a méhek immunrendszerének megőrzését. Szintetikus szereket nem használok. Jelmondatom új, ismeretlen tevékenységek elindításakor, hogy tanulópénz mindig van, azt mindig meg kell fizetni, csak a mértékének nagysága nem mindegy, hogy mekkora. Szép, de kitartást igénylő tevékenység a méhészkedés. A kezdetekkor többször kimerülten, a méhészet feladását fontolgatva rogytam le a kaptárak mellé. Ezért fontosnak tartom a segítség elfogadását, a segítségnyújtást, a folyamatos informálódást, információátadást és a kitartó, mindenre kiterjedő megfigyelést. Ezek lendítik túl a nehézségeken az embert, s így a méhek sem lesznek elhanyagolva, és ennek tudatában remélhetőleg a várva várt eredmény sem marad el.

A weboldal létrehozásának apropóját az adta, hogy lányunk 2018-ban befejezte tanulmányait a Nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskolában. Az ott működő Cantemus gyermekkar fellépései, Szabó Dénes nevelése sokat jelentett számunkra, s ezt utólag szerettük volna meghálálni a soron következő nemzetközi kórusfesztiválra elkészített közel 1200 darab kisüveges kiszerelésű mézes ajándékkal.

A weboldal elkészítésével, a majdani visszajelzések hatására a fent említett dilemma elképzelhetően ismét felüti fejét, ezért az őszinte, építő jellegű pozitív és negatív véleményeket is szívesen fogadjuk. Addig is „szorgos-dolgos” hétköznapokat kívánunk mindenkinek!